Bevezetés

A látótérvizsgálat (perimetria) továbbra is nélkülözhetetlen a glaukóma és a neuro-oftalmológiai ellátásban. Évtizedek óta a Humphrey Field Analyzer (HFA) a klinikai standard (pmc.ncbi.nlm.nih.gov), de terjedelmes hardvere és hosszú vizsgálatai korlátozzák a hozzáférhetőséget – ezeket a COVID-19 világjárvány idején különösen kiemelték. A virtuális valóság (VR) headsetek és az otthoni platformok rugalmasabb vizsgálatokat ígérnek. A közelmúltbeli tanulmányok szerint ezek az új módszerek felveszik a versenyt a standard perimetriával: egy prospektív vizsgálat szerint a VR-periméter átlagos deviáció (MD) pontszámai erősen korrelálnak a HFA-val (Spearman r ≈0.87, p<0.001) (pmc.ncbi.nlm.nih.gov). Hasonlóképpen, okostelefonokon végzett prototípus VR szemüveges tesztek magas korrelációt mutattak a HFA látóterekkel (Spearman r=0.808) (pmc.ncbi.nlm.nih.gov). Egy 2023-as szisztematikus áttekintés arra a következtetésre jutott, hogy a VR eszközök összehasonlíthatóan vagy akár jobban teljesítenek, mint a hagyományos periméterek sok tekintetben (pmc.ncbi.nlm.nih.gov) – betegebbbarátabbak (jobb fixáció, kényelem) és sokkal hordozhatóbbak a mozgáskorlátozott betegek számára. Ezek az innovációk a HFA-hoz hasonló diagnosztikai pontosságot ígérnek, miközben könnyebb használatot, rövidebb teszteket és távoli monitorozási lehetőséget biztosítanak.

Headset alapú perimetria: Pontosság és használhatóság

A fejre rögzíthető VR periméterek ellenőrzött környezetbe merítik a pácienseket, és gyakran beépített szemkövetést is tartalmaznak. Klinikai vizsgálatokban a VR eszközök a standard perimetriával közel egyenértékű látótér-metrikákat szolgáltattak. Például Griffin et al. megállapították, hogy a glaukómás betegek headsetből (Olleyes VisuALL) és HFA-ból származó MD értékei szorosan egyeztek (Spearman r=0.871) (pmc.ncbi.nlm.nih.gov). A pontról pontra történő érzékenységek különbségei átlagosan csak ~0.4 dB voltak, különösen erős egyezéssel az enyhe-közepes glaukóma esetében (pmc.ncbi.nlm.nih.gov). Egy hasonló méretű okostelefon-VR beállítású vizsgálatban a négy kvadránsban és a globális látótérben mért átlagos küszöbök nem mutattak szignifikáns különbségeket, támogatva a klinikai felcserélhetőséget (pmc.ncbi.nlm.nih.gov).

Figyelemre méltó, hogy a VR headsetek jelentősen javítják a felhasználói kényelmet és a vizsgálati körülményeket. A betegek ülhetnek vagy állhatnak álltámasz nélkül, elkerülve a fej rögzítéséből adódó fáradtságot (www.mdpi.com). Például a könnyű Pico-alapú VisuALL headset nélkülözi a próbálencséket és a korlátozásokat, mégis fenntartja a képminőséget és a fixáció monitorozását (www.mdpi.com) (pmc.ncbi.nlm.nih.gov). Egy vizsgálat szerint a VR használatával több mint 60%-kal (7 vs 18 perc) csökkent a vizsgálati idő a HFA-hoz képest, és a résztvevők sokkal kényelmesebbnek értékelték a VR vizsgálatot a headset kialakítása miatt, amely megszünteti az álltámaszokat és párnákat (www.mdpi.com) (www.mdpi.com). Az immersív kijelző blokkolja a környezeti fényt, és hangutasításokat és tekintet visszajelzéseket is integrálhat a betegek elkötelezettségének fenntartására. Valójában egy 2025-ös kontrollált tanulmány megállapította, hogy az idős vagy mozgáskorlátozott betegek előnyben részesítették az ágy melletti VR tesztelést a HFA tálakkal szemben, és a VR rendszer még AI analitikát is tartalmazott a fixáció követésére (www.mdpi.com) (www.mdpi.com).

A közzétett eszközök között a VR periméterek magas betegtűrőképességgel rendelkeznek: a betegek kevesebb klausztrofóbiát észlelnek, és a headsetes teszteket kevésbé stresszesnek találják, mint a hagyományos tálperimetriát (pmc.ncbi.nlm.nih.gov) (www.mdpi.com). A vizuális ingerek valós világbeli zavaroktól való izolálásával a VR gyakran megbízhatóbb fixációt eredményez. Például a szisztematikus áttekintés megállapította, hogy a betegeknek jobb volt a tekintetfixációja a VR eszközökkel, mint a standard periméterekkel, és még a súlyosan károsodott szemek is megbízhatóan vizsgálhatók voltak, mert a társuló szem fixált maradt (pmc.ncbi.nlm.nih.gov) (pmc.ncbi.nlm.nih.gov). Összességében a VR headsetek egyenértékű tesztpontosságot biztosítanak a HFA-val a legtöbb beteg számára, miközben jelentősen javítják a használhatóságot és a teszt hatékonyságát (pmc.ncbi.nlm.nih.gov) (www.mdpi.com).

Otthoni és tabletes perimetria

A VR felszerelések mellett számos táblagép- és böngészőalapú periméter lehetővé teszi az otthoni látótér-vizsgálatot személyes eszközökön. Ezek a platformok kialakításukban eltérőek (gyakran villogó vagy mozgó célpontokat használnak), de alacsony költségűek és könnyen hozzáférhetők. A Melbourne Rapid Fields (MRF) csomag vezető példa: egy FDA által engedélyezett iPad alkalmazás (irodai használatra) és egy webes verzió felügyelet nélküli otthoni teszteléshez. Klinikai összehasonlításokban az MRF MD és a minta standard deviáció (PSD) értékei összehasonlíthatók voltak a HFA-val: egy keresztmetszeti vizsgálat glaukómás szemekben nem mutatott szignifikáns különbséget az MD vagy a PSD között az MRF és a HFA átlagprofiljai között (pmc.ncbi.nlm.nih.gov). Az MRF általában valamivel kevesebb időt vett igénybe, mint a HFA (pl. 5.7 vs 6.3 perc szemenként) (pmc.ncbi.nlm.nih.gov). Összességében a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az MRF költséghatékony, felhasználóbarát alternatíva olyan környezetekben, ahol hiányzik a standard periméterekhez való hozzáférés (pmc.ncbi.nlm.nih.gov).

Az otthoni monitorozás szempontjából kulcsfontosságú, hogy a közelmúltbeli vizsgálatok szerint az ilyen rendszerek megbízhatóak és érvényesek a klinikán kívül is. Egy 2025-ös, 53 glaukómás beteg (enyhe és előrehaladott) körében végzett tanulmányban a felügyelet nélküli otthoni MRF online tesztek nagyon nagy egyezést mutattak a betegek legutóbbi klinikai HFA eredményeivel. Az átlagos deviáció (MD) intraosztály korrelációja (ICC) 0.905 volt az otthoni MRF és a klinikai HFA között, és a minta deviáció is korrelált (ICC≈0.685) (pubmed.ncbi.nlm.nih.gov). Még megnyugtatóbb, hogy az ismételt otthoni tesztek nagyon jól ismételhetők voltak: az MRF MD ICC-je 0.983, a PSD ICC-je pedig 0.947 volt a teszt-reteszt során (pubmed.ncbi.nlm.nih.gov). A Bland–Altman analízis kimutatta, hogy az MD 95%-os határértékei körülbelül ±3 dB voltak az ismételt tesztelésnél, ami hasonló a standard perimetria variabilitásához (pubmed.ncbi.nlm.nih.gov). Ez az egyezés azt sugallja, hogy a klinikusok megbízhatnak az otthoni periméter MD értékeiben a trendek nyomon követésében. A betegek pozitív hozzáállásról számolnak be: ebben a vizsgálatban a legtöbb felhasználó könnyen hozzáférhetett az online teszthez és értékelte a távoli monitorozást (pmc.ncbi.nlm.nih.gov), bár a ragaszkodás 6 hónap alatt alábbhagyott. Egy másik megközelítésben az Online Circular Contrast Perimetry (OCCP) – egy web alapú villogó teszt – is összehasonlítható klinikai és otthoni látótereket eredményezett. Az alapszinten az otthoni vs klinikai OCCP átlagosan csak ~1.3 dB különbséget mutatott az MD-ben, jó egyezéssel a PSD-ben és hasonló arányú hamis pozitív/negatív eredményekkel (pmc.ncbi.nlm.nih.gov). Így több otthoni periméter is elfogadható pontosságot mutatott, bár a valós körülmények közötti vizsgálatok a hosszú távú megfelelés kihívásait jegyzik fel (pmc.ncbi.nlm.nih.gov) (pubmed.ncbi.nlm.nih.gov).

A gyakorlatban az otthoni rendszerek betegválasztást és támogatást igényelnek. Ideális jelöltek a megbízható technológiahasználók (pl. írástudók, enyhén érintett glaukómás betegek), akiket be lehet tanítani a pozicionálásra és a válaszadásra. A kezdeti bevezetés (gyakran videóhíváson keresztül) és a gyakorlati foglalkozások segítenek leküzdeni a tanulási hatást, mivel az első tesztek érzékenysége enyhén alacsonyabb lehet. Sok tanulmány tartalmaz rövid oktatóanyagot vagy felügyelt gyakorlatot: pl. egy MRF tanulmány egy perces demót biztosított a tesztelés előtt (pmc.ncbi.nlm.nih.gov). A gyakori tesztelés önmagában is megismerteti a betegeket, és – érdekes módon – a nagyfrekvenciájú otthoni tesztelésről kimutatták, hogy csökkenti a variabilitást. Hosszú távú otthoni VR monitorozás (Toronto Portable Perimeter) során az inter-teszt MD variabilitás ~30%-kal csökkent a hagyományos HFA-hoz képest (RMS hiba ≈1.18 dB vs 1.67 dB) (pmc.ncbi.nlm.nih.gov). Összefoglalva, a validált otthoni platformok pontosságban tükrözhetik a klinikai perimetriát. Sikerük a könnyen használható interfészeken, a távoli képzésen és a motiváción múlik; a megfelelés idővel csökkenhet, hacsak a betegek és a személyzet nem marad elkötelezett (pmc.ncbi.nlm.nih.gov) (pmc.ncbi.nlm.nih.gov).

Struktúra-funkció kompozit indexek

A hagyományos látótér-indexek, mint az átlagos deviáció (MD) és a látótér-index (VFI) összefoglalják a funkcionális veszteséget, de figyelmen kívül hagyják a retina struktúráját. Ezzel szemben az optikai koherencia tomográfia (OCT) objektív méréseket (pl. a retina idegrostréteg vastagságát) biztosít a glaukómás károsodásról. Az új kompozit indexek célja, hogy a kettőt egyesítsék a jobb progresszió-detektálás érdekében. A Kombinált Struktúra-Funkció Index (CSFI) az egyik vezető példa. Publikált képleteket használ a retina ganglionsejtek (RGC) számának becslésére OCT és perimetria alapján, majd átlagolja őket egyetlen „RGC veszteség százalék” metrikává (pmc.ncbi.nlm.nih.gov). Mindkét vizsgálat integrálásával a CSFI kiváló teljesítményt mutatott a glaukóma stádiumának meghatározásában: egy tanulmányban a CSFI megkülönböztette az enyhe vs. közepes glaukómát (ROC AUC 0.94) és a közepes vs. előrehaladottat (AUC 0.96), messze felülmúlva az OCT vastagságot önmagában (≤0.77) (pmc.ncbi.nlm.nih.gov). Érdekes módon két, azonos OCT RNFL vastagságú (56 μm), de nagyon eltérő MD-vel (–13.3 vs –24.5 dB) rendelkező szemet a CSFI egyértelműen megkülönböztetett (74% vs 91% RGC veszteség) (pmc.ncbi.nlm.nih.gov), míg bármelyik önálló OCT vagy MD mérés eltévesztette volna a súlyossági különbséget.

Hosszú távú használatra a kompozitok is előnyöket kínálnak. Mivel sok RGC elpusztulhat mielőtt statisztikailag szignifikáns MD csökkenés jelenik meg a SAP-on (pmc.ncbi.nlm.nih.gov), a struktúra és funkció kombinálása több „végpontot” biztosít a glaukóma progressziójához. Tanulmányok szerint a CSFI előre jelezheti a progressziót korábban, mint az MD önmagában (pmc.ncbi.nlm.nih.gov). Például São Paulo-i Ogawa et al. megállapították, hogy az általános CSFI szorosan korrelált az MD-vel és a VFI-vel enyhe/előrehaladott szemekben (r≈–0.88), de kevésbé a közepes glaukómában (pmc.ncbi.nlm.nih.gov), ami arra utal, hogy a CSFI képes észlelni a folyamatos károsodást még akkor is, ha a perimetria a középső stádiumban platózódik. Gyakorlati szempontból ez azt jelenti, hogy egy kompozit metrika jelezheti a változást még akkor is, ha az MD meredeksége még lapos. Bár a progresszió detektálására vonatkozó nagyszabású bizonyítékok fejlődésben vannak, a korai adatok azt mutatják, hogy a kombinált indexek növelik az érzékenységet: Medeiros et al. a CSFI AUC-jét ~0.94-nek jelentették a glaukóma detektálására (vs 0.85 preperimetriás esetekben) – ez a teljesítmény „kedvezően összehasonlítható” az MD-vel vagy az OCT-vel önmagában (pmc.ncbi.nlm.nih.gov). Összefoglalva, a struktúra-funkció indexek (mint a CSFI vagy az újabb gépi tanulási modellek) kiegészítik az MD/VFI-t a neurális veszteség százalékos mennyiségének számszerűsítésével, és korábban fedhetik fel a progressziót, különösen a preperimetriás vagy közepes stádiumú esetekben.

Mindazonáltal az MD és a VFI továbbra is nélkülözhetetlen. Mindegyiknek vannak korlátai: az MD-t befolyásolhatja a szürkehályog, és elveszíti érzékenységét a súlyos végén, míg a VFI (a megmaradó „hasznos” látótér súlyozott pontszáma) az előrehaladott betegségben hajlamos lelapulni (pmc.ncbi.nlm.nih.gov). A kompozit indexek enyhíthetik ezeket a problémákat azáltal, hogy kiegyensúlyozzák mindkét teszt erősségeit. Ahogy egy áttekintés megjegyzi, a strukturális és funkcionális tesztek eltérő variabilitással és skálákkal rendelkeznek, és a kombinált megközelítések „növelik a végpontok számát” a vizsgálatok és a monitorozás szempontjából (pmc.ncbi.nlm.nih.gov) (pmc.ncbi.nlm.nih.gov). A gyakorlatban a klinikáknak az MD/VFI és az OCT metrikákat kiegészítőnek kell tekinteniük, a kompozitok pedig egyetlen összefoglalást kínálnak, amikor rendelkezésre állnak.

Teszt-reteszt variabilitás és tanulási hatások

Minden perimetriás módszer inherent variabilitást mutat. Még a standard SAP teszt-reteszt variabilitása is ~1–2 dB nagyságrendű az MD esetében glaukómás szemekben (pmc.ncbi.nlm.nih.gov). Az új eszközök sem különböznek, de gyakran csökkenthetik a variabilitást a gyakoribb tesztelés lehetővé tételével. Ez egy két évig tartó otthoni monitorozási vizsgálatban nyilvánvalóvá vált: a nagyfrekvenciájú VR tesztek felezték az effektív MD zajt (RMS hiba ~1.18 dB) a klinikai HFA tesztekhez képest (pmc.ncbi.nlm.nih.gov). A gyakori ismétlés szorosabbá tette a trendvonalakat, megkönnyítve a progresszív változás észlelését.

A tanulási hatások egy másik univerzális szempontot jelentenek. A tapasztalatlan betegek jellemzően jobb pontszámokat érnek el a második perimetriás ülésükön, mint az elsőn. A legtöbb tanulmány ezt gyakorló/szűrő tesztek biztosításával kezeli. Például az iPad MRF protokoll egy perces bemutatót használt a megértés biztosítására (pmc.ncbi.nlm.nih.gov). Az eszközöket bevezető klinikusoknak hasonlóan rövid képzést vagy kettőt kell beépíteniük, és az első tesztet „ismerkedési próbának” kell tekinteniük, különösen, ha a beteg új a küszöb-perimetria területén. A teljesítmény megbízhatósági indexeit (hamis pozitív/negatív, fixációvesztés) monitorozni kell: a publikált otthoni-VR sorozatok magasabb, de még mindig elfogadható hamis-pozitív arányokat (≈5% vs 3% a klinikán) és kissé több beteg által kezdeményezett szünetet találtak, de a VR otthoni tesztek 83%-a megfelelt a standard megbízhatósági küszöböknek (pmc.ncbi.nlm.nih.gov). Ez tükrözi a korábbi tele-perimetriás jelentéseket, és azt sugallja, hogy megfelelő útmutatással a legtöbb beteg megismételhető eredményeket érhet el.

Az új perimetria betegválasztása kulcsfontosságú. Gyakorlatilag bármely együttműködő felnőtt vagy gyermek, aki egyszerű utasításokat képes követni, elvégezheti a VR tesztelést, beleértve azokat is, akiknek fizikai korlátai vannak. Valójában a VR perimetriát különösen hasznosnak javasolták kerekesszékhez kötött vagy ízületi gyulladásban szenvedő betegek számára, akiknek nehézséget okoz a hagyományos tálak használata (pmc.ncbi.nlm.nih.gov). Az immersív kialakítás a gyermekkori glaukóma kezelésében is előnyös, mivel bevonja a fiatalabb betegeket. Ezzel szemben a súlyos kognitív károsodásban vagy szédülésben szenvedő betegek zavarónak találhatják a headseteket, ezért alternatív módszereknek továbbra is rendelkezésre kell állniuk. Hasonlóképpen, az otthoni tesztelés motivált, technológiailag képes egyéneket igényel megbízható internet-hozzáféréssel. Alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a betegek megfelelő látással (pl. ~20/40 vagy jobb), szemüvegkezeléssel és csendes tesztkörnyezettel rendelkezzenek.

Bevezetés és klinikai értékelés

Ezeknek az innovációknak a gyakorlatba való integrálása gondos tesztelést igényel. A kezdeti próbák magukban foglalhatják az összehasonlító vizsgálatokat: a betegek egy látogatás során használják az új eszközt és a standard perimétert. Az olyan metrikákat, mint az MD, PSD/VFI és pontonkénti érzékenység, szisztematikus torzítások szempontjából kell megvizsgálni. Például a kisebb szisztematikus eltolódásokat (pl. egy VR eszköz átlagosan 0.5 dB-lel magasabb MD-t mutat) számszerűsíteni kell, hogy a klinikusok megfelelően értelmezhessék a trendeket. Meg kell érteni a normatív adatbázis vagy a küszöb algoritmusok közötti különbségeket. Célszerű lehet belső normatív tartományokat létrehozni egészséges önkéntesek csoportjának az új eszközzel történő tesztelésével.

A gyakorlatoknak fel kell mérniük a használhatóságot is. Fontos a betegek visszajelzése a kényelemről, az utasítások egyszerűségéről és a preferenciáról. Ahogy a vizsgálatok kimutatták, a legtöbben kellemesebbnek találják a VR perimétereket (pmc.ncbi.nlm.nih.gov) (www.mdpi.com); ennek dokumentálása megnyugtathatja a szkeptikus személyzetet és a betegeket. Értékelni kell a vizsgálati időtartamokat és a hibaszázalékokat: ha az új vizsgálatok észrevehetően rövidebbek, vagy kevesebb fixációvesztéssel járnak, az operatív nyereség. Hasonlóképpen, követni kell a megbízhatósági indexeket. Egy jól validált rendszernek a fixációvesztéseket, a hamis pozitív és hamis negatív eredményeket a klinikai perimetriához hasonló arányban kell produkálnia. Az otthoni tesztek esetében ellenőrizni kell a megfelelőséget: a tapasztalatok szerint a beiratkozás magas, de a hosszú távú ragaszkodás csökkenhet (csak ~70–80% végzett el egy első otthoni VF-et, majd kevesebben maradtak aktívak egy évnél tovább) (pmc.ncbi.nlm.nih.gov) (pmc.ncbi.nlm.nih.gov). Az ütemezett emlékeztetők, a betegoktatás és az ösztönzők (pl. az eredmények közvetlen összekapcsolása az EMR jegyzetekkel) javíthatják a megtartást.

Az adatintegráció egy másik akadály. Sok VR vagy otthoni perimetria platform felhőalapú jelentéstételt kínál. A klinikák tesztelhetik, hogy ezek a kimenetek (PDF-ek vagy EMR-beviteli fájlok) illeszkednek-e a munkafolyamatukba. Hasznos lehet egy prospektív „validációs” időszakot futtatni, ahol az új periméter progressziós jelzéseit összehasonlítják a Goldmann vagy HFA esemény/trend analízisekkel. A kompozit indexek (CSFI vagy hasonló) további szoftvert (beépített eszközanalitika vagy külső eszközök) és személyzeti képzést igényelnek. Bölcs dolog stabil vagy egyértelműen progresszív szemekkel kezdeni, hogy az eltéréseket korán észre lehessen venni anélkül, hogy a beteg kockázatnak lenne kitéve.

Végül, a dokumentáció elengedhetetlen. Bármely új eszközt le kell írni a beteg kartonján a standard látóterek mellett, és szükség esetén frissíteni kell a beleegyezési nyomtatványokat (különösen az otthoni tele-tesztelés esetében). A próbaüzemeknek elég hosszú ideig kell tartaniuk ahhoz, hogy szemenként több tesztet (gyakran 4–6) gyűjtsenek össze az alapvonal és az ismételhetőség megállapításához, mielőtt teljesen áttérnének. Az eredmények szisztematikus összehasonlításával, a személyzet képzésével és a betegek oktatásával a klinikák felelősségteljesen vezethetik be a VR és otthoni perimetriát. Idővel ezen eszközök javult hozzáférhetősége és elkötelezettsége gyakoribb monitorozáshoz és a glaukóma progressziójának korábbi észleléséhez vezethet a rutin gyakorlatban.

Következtetés

Az újonnan megjelenő perimetriás technológiák – különösen a VR headsetek és az otthoni monitorozó platformok – pontos és felhasználóbarát alternatíváknak bizonyulnak a hagyományos tálperimetriához képest. Általában megegyeznek a Humphrey-ből származó globális indexekkel, miközben rövidebb teszteket és jobb betegkomfortot kínálnak (pmc.ncbi.nlm.nih.gov) (www.mdpi.com). A validált otthoni rendszerek (pl. MRF, OCCP, okostelefon VR) jól korrelálnak a klinikai VF-fel, és kiváló teszt-reteszt ismételhetőséget mutatnak (pubmed.ncbi.nlm.nih.gov) (pmc.ncbi.nlm.nih.gov), bár a valós életben a megfelelőség csökkenhet. Az új struktúra-funkció kompozit indexek (mint a CSFI) tovább javítják a progresszió detektálását az OCT és a VF adatok kombinálásával, gyakran felülmúlva az MD/VFI önmagában nyújtott teljesítményét a stádiummeghatározásban és a korai változás észlelésében (pmc.ncbi.nlm.nih.gov) (pmc.ncbi.nlm.nih.gov). A klinikáknak gondosan kell tesztelniük ezeket az eszközöket – ellenőrizve a standard perimetriával való egyezést, biztosítva, hogy a betegek megtanulhassák a teszteket, és megfelelő munkafolyamatokat építve ki – hogy kihasználhassák előnyeiket a glaukóma kezelésében.

TAGS: ["virtual reality perimetry", "home visual field testing", "glaucoma monitoring", "optical coherence tomography", "structure-function index", "visual field index", "test variability", "tele-perimetry", "patient comfort", "glaucoma progression"].